Jány Gusztáv vezérezredes előbb kéréssel, majd egy ultimátummal fordult Sodenstern gyalogsági tábornokhoz, a b. Hadseregcsoport vezérkari főnökéhez, hogy próbálja meg kieszközölni Hitlernél az engedélyt a két VII. hadtestbeli könnyű hadosztály visszavonására. Január 16-án este 20 órakor is az volt a válasz, hogy „A 23. és 19. könnyű hadosztály állásait a Führer döntése szerint minden körülmények között az utolsó emberig tartani kell.” Witzleben vezérőrnagy, a 2. hadsereg-parancsnoksághoz beosztott német összekötő törzs parancsnoka ezek után azt tanácsolta a magyar hadsereg vezérkari főnökének, hogy a felsőbb parancsot mindig a helyzetnek megfelelően kell kezelni. Így vélekedett a B. hadseregcsoport hadműveleti osztályának vezetője, Winter ezredes és a Cramer-hadtest vezérkari főnöke, Kinzel vezérőrnagy is. Ezek után Jány január 17-én hajnalban elrendelte, hogy a VII. hadtest kezdje meg visszavonulását Karpenkovón át északnyugati irányban. Weichs vezérezredes, a B. Hadseregcsoport parancsnoka később nem vállalta parancsnoksága szóbeli intézkedését, amelyben engedélyezték, illetve elrendelték a VII. hadtest visszavonulásának megkezdését.

A végsőkig való kitartást két parancs, illetve utasítás is előírta Jány vezérezredes számára: Hitler 1942. október 14-i parancsa az 1942/43. év téli védelmének végrehajtására, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének utasítása, mely 1942. december 27-én érkezett meg a 2. hadsereg-parancsnoksághoz. Ezek eleve megszabták tevékenységének határait. Ő talpig katona volt, a parancsmegtagadás vagy a katonai eskü megszegése távol állt tőle.

A későn elrendelt január 17-i parancs azt eredményezte, hogy a VII. hadtestbeli alakulatokat visszavonulásuk során több ízben érte támadás. A szovjet csapatoknak azonban nem sikerült a kisebb-nagyobb csoportokban visszavonuló – gyakran csak egyéni fegyverzettel rendelkező – magyar csapatrészeket Alekszejevka térségében teljes mértékben kétoldalról bekeríteni. Az 1. magyar páncéloshadosztály részeinek sikeres elhárító harcai, illetve Alekszejevka és Ilinka január 18. és 21. közötti birtoklása lehetővé tették, hogy a részben rendezetlenül visszavonuló csapatok és vonatrészek az említett helységeken áthaladhassanak nyugat felé.