Vörösmarty Mihály:

Szózat

Hazádnak rendületlenûl

Légy híve, oh magyar,

Bölcsõd az 's majdan sírod is,

Melly ápol 's eltakar.

A' nagy világon e' kivûl

Nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors' keze,

Itt élned, halnod kell.

Ez a' föld, mellyen annyiszor

Apáid' vére folyt;

Ez, mellyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a' hõs

Árpádnak hadai,

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák

Véres zászlóidat,

'S elhulltanak legjobbjaink

A' hosszu harcz alatt.

És annyi balszerencse közt,

Olly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e' hazán

'S népek' hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

"Egy ezred évi szenvedés

Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

'S keservben annyi hû kebel

Szakadt meg a' honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ,

És olly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt. 

Még jõni kell, még jõni fog

Egy jobb kor, melly után

Buzgó imádság epedez

Száz ezrek' ajakán.

Vagy jõni fog, ha jõni kell,

A' nagyszerû halál,

Hol a' temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

'S a' sírt, hol nemzet sülyed el,

Népek veszik körûl,

'S az ember' millióinak

Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenûl

Hazádnak, oh magyar,

Ez éltetõd 's ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A' nagy világon e' kivûl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors' keze,

Itt élned, halnod kell.

"Hazádhoz, mint szemedhez,
Tarts híven oh magyar.
Bölcsõd és sírod az neked,
Melly ápol, 's eltakar.

A' nagy világon e' kivûl
Nincsen számodra hely
Áldjon vagy verjen sors:

Itt élned halnod kell."