Milyen volt szõkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szõkék a mezõk, Ha dús kalásszal jõ a sárguló nyár S e szõkeségben újra érzem õt.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak õsszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
(Juhász Gyula)
Forrás: http://www.mek.iif.hu
|