L., vezérkari tiszt

Rátérek arra, ami az első számú rákfenéje volt a magyar második hadseregnek. Ez a „fogatoltsága”, magyarán mondva tehát, hogy a járművei zömét lovak továbbították, de nemcsak az ellátójárműveket, hanem a tüzérség is lóvontatású volt és a nehézgyalogsági fegyverek is lovak segítségével mozogtak. Na most ez azt jelenti, hogy mondjuk előremenet esetében a szabvány négy mázsás szekérrakomány zömét a zab teszi ki, amit a lovak megesznek, tehát fölfalják a rakományt, ahelyett, hogy eljuttatnák. És a gyalogsági fegyverek lovai esetében pedig azt jelenti, hogy ha nem kaphatnak helyszínen folyamatosan ellátást, akkor azokat hátra kell vonni és. akkor az a helyzet adódik, hogy súlyos harchelyzetben nincs, aki a fegyvereket továbbítsa.

B., tartalékos tiszt

A kosztolás, különösképpen a 160,4-en siralmas volt. Német ‘kalóriaszámítások alapján, a magyar katonák humorérzéke Göhring főzeléknek nevezte el azt a valamit, amit éjszaka hoztak ki nekünk, tehát napjában csak egyszer, mert már látható terepen volt ez az egész rész, úgy hogy csak éjjel közelíthették meg járművekkel. Ez a főzelék babból, krumpliból, káposztából, vágott borsóból, az égvilágon mindenféle anyag, rizs is volt benne, meg holmi kis hús is, csak gyomor legyen az, ami azt beveszi.

A munkaszolgálatosok kosztja, ha lehet, akkor még egy fokkal rosszabb volt, mint a mienk. Ha mi fáztunk, ők még jobban fáztak. Menet közben, vagy visszavonuláskor nagyon sokat láttam közülük megfagyni. Egyébként a bánásmód velük nem éppen emberséges. A futóárokban találkoztam az egyik magyar tiszttel, aki állandóan furkósbottal járt körülöttük, ő volt a parancsnokuk és a végén ennek a tisztnek a fejét szétrugdosták, teljesen szinte a felismerhetetlenségig, de én megismertem őt a botjáról is meg egy hatalmas dalia volt, a termetéről. A lőszerellátás ugyanilyen siralmas volt. Hazudni kellett ahhoz, hogy valami lőszert kapjunk. Tehát ha lőttünk ennyit, azt pótolják. Később nem hitték el a hazugságainkat, hogy nem hallották, nem igaz, hogy aknatevékenység volt Tehát ebből az következett, hogy nem is kaptunk aztán lőszert Így lett igaza annak a vezérőrnagynak, aki azt mondta, hogy cérnaszálvonalat fogtok ti ott védeni és kilátástalan a helyzetetek.

A. E., tartalékos tiszt

 

Az volt a legnagyobb lelkiismeretlenség szerintem, a magyar egységek felszerelése, mert ha ők akár a szovjet felszerelést vették volna mintának, akár a németet vették volna mintának, főleg, ha lett volna pénzük erre a célra, másra valószínű volt akkor nem szerelték volna ilyen mostohán a magyar katonákat föl. A magyar katonáknak volt egy sapkájuk, egy ilyen báránybőr sapkájuk, az megfelelt az akkori viszonyoknak. Azután a köpenye volt és alatta egy báránybőr bekecs. Mondjuk ez is még megjárta. Nem ott volt a baj, hanem a bakancsnak a szabásában volt a baj, és maga a bakancs mivoltában, mert a bakancs az vádli alatt záródott és ahogy ment a hóban, az legalább térdig érő volt akkor ott bement a hó és amikor megállt megfagyott mert a test melegétől megolvadt a hó, meghogy minden katonának körbe volt fagyva a lába vádli alatt és kisebesedett végtelenül kellemetlen volt.

 

"Állandóan 36 fokost jelentett a reggeli segédtiszt, hogy ennyi a hőmérséklet, mondtam nekik, hogy hát hozzátok be a hőmérőt hadd lássam, mert én mindig sokkal hidegebbnek éreztem a hőmérsékletet Rettentően csikorgott a hó, amit idehaza Magyarországon soha nem tapasztaltam: ilyen hócsikorgást. Elég az hozzá, hogy előhozzák a hőmérőt és én kénytelen voltam megrázni. Mondom, te szerencsétlen hát ezt kiveheted a higanyt és kalapálhatod és formálhatod, ez meg van fagyva teljesen. Mondom szerezz borszesz hőmérőt, na és akkor kisült, hogy 52 fok hideg volt aznap, amikor a hőmérőt hozták."