- Ki ne jöjjetek a lövészárokból! - ordítom az erős motorzúgásban. Öt T.34-es már 30 méterre előttünk van. Puskával tüzelnek a tankokra, semmit sem ér. Az őrvezető kiugrik a lövészárokból fut a házak irányába a többiek követik. Én leguggolva összehúzom magam a lövészárok fenekén. Fölöttem átdübörög egy tank. Fagyott földdarabok hóval vegyítve betakarnak. Lerázom magamról, kinézek utánuk. Utolérik a futókat és beletapossák a hóba.

Közel mennek a házakhoz és futtából gépfegyverekkel lövik. Körbejárják a házakat, és tüzelnek. Ész nélküli menekülés kezdődik, ahogy vannak úgy rohannak ki a nyílt hómezőre. Közben teljesen kivilágosodott. Küldik a sorozatokat a menekülők után míg el nem tűnnek a távolban. Anélkül hogy valaki kiszállna megfordulnak és eltűnnek érkezésük irányába.

Én páholyból néztem végig az egészet, tudtam jobb helyen nem is lehetnék.

- Maradt itt valaki? - kiáltom.

Egyetlen hang válaszol, még mindég nem mer előbújni. Megfogom a kezét kihúzom a lövészárokból. Még mindég reszket. Látom hiába beszélek neki. Nem azért nem ugrott ki mert én mondtam, a félelemtől mozgásképtelenné vált.

- Gyere, már elmentek a tankok. - Arcába nézek teljesen zavarodott.

Ott hagyom, meg kell néznem mi történt a lovammal. Bemegyek a szállásunkra. Ott a ló sértetlenül. megveregetem a nyakát, majd hogy össze nem csókolom. Szerencsére nem volt idejük elkötni, aki kinézett mi a helyzet vissza sem ment, futásban váltva menekült.

Ennyibe telik az oroszoknak elsöpörni az ellenállást. Kíváncsi lennék milyen pofát vágnak most a hősködő őrmesterek. Akinek több esze van egy tyúknál tudhatja, a tankok ellen teljesen tehetetlenek vagyunk. Akkor és úgy taposnak el ahogyan akarnak. Érthetetlen a magyar parancsnokság embergyűlölő parancsa: "Egy lépést sem hátra!". Foggal, körömmel T.34-esek ellen. Hátulról, az oroszoktól biztos távolságban, meleg szobában, a valóságtól teljesen elszakadva lehet ilyet kitalálni.

Az oroszok harckocsi támadása korántsem merített ki minden lehetőséget. Módjukban állt a menekülők teljes megsemmisítése. A nyílt hómezőn egyetlen ember sem bújhatott volna el a hernyótalpak letaposása elől. Ebben az esetben nem éltek az adódó lehetőséggel. Hasonló esetek minden valószínűség szerint a hatalmas kiterjedésű front minden pontján előfordultak. Nem róható fel a legénység gyávaságának, hogy a harckocsik megjelenésekor pánikszerűen menekültek. Teljes mértékben a hadvezetés hibájából kerültünk ebbe az elképesztő helyzetbe. Ha a tisztek nemcsak saját részükre engedélyezik a visszavonulást százezrek életét megmenthették volna.

(Boda Gyula visszaemlékezése)