A fonást a legősibb módon combon vagy az arcon sodorva végezték, így azonban csak rövidebb fonaldarab születhetett.

Az orsó feltalálása lehetővé tette a hosszabb fonal előállítását.

A megfonandó szöszt, anyagot egy hosszú rúdra, guzsalyra kötözik. A guzsalyt a múlt század végén a rokka szorította ki a fonóból. A fonás közösségben, a fonóházakban történt ősztől tavaszig, ahol a munka mellett szórakozási lehetőséget is biztosított.

Kenderfeldolgozás: Hazánk éghajlata jól megfelelt a kendertermesztéshez. A kenderfeldolgozással honfoglalás előtt megismerkedhetünk, és gyakorlata egészen a múlt század közepéig elevenen élt.

A kendervetés ideje április eleje vagy közepe, augusztus közepére az elvirágzott növényt lehetett szedni, nyűni. A tövistől kitépett kendert áztatóba vitték, ahol nehezéket tettek rá. 8-10 napig áztatták. A napon megszárították, kendertilolóval megtörték majd kifésülték.

A céhszervezeteket alkotó olyan iparágak szó és szóláskincsének a népies köznyelvbe való felszívódása természetes, melyek a népies házimunka körébe tartoztak. Ilyen a szövés-fonás, takácsmesterség.

Ismeretes, hogy az áztatott és fehérre szárított kenderből úgy nyerik a fonal készítésére alkalmas szöszt, hogy a kender szárát a kendertilón összetörik, így a kemény pozdorjától megtisztítják. A vászonkészítés zajos, nyílt udvaron végzendő munkálataihoz kapcsolódó mondások:

MINDENÜTT MEGTILÓDOTT MÁ! - itt a tilolásnak az a mozzanata van kiemelve, hogy a kendert hányják, vetik, összetörik. Mindenütt túladtak rajta.
MÁS MEGBECSÜLI AMI JÓSZÁGA VAN, NÁLATOK MEG MINDEN ELTILOLÓDIK! - Azaz elvesződik, megfogy, mint a kender, melyet a pozdorjától megtisztítottak.
AZON TILÓDIK - Azon töri a fejét, mondják a töprengő emberre.

A rövid len- és kenderrostokból, a szöszből fonják a hosszú fonalat, ez a fonás és a további művelet, a szövés, mint az élet súlyos, jelentős feladatainak megjelölése él a mai és a régi népnyelvben:
VAN NEKI ELÉG SZŰNI - FONNI VALÓJA - Mondják az olyan emberre, akinek keményre van vetve az ágya, akinek sok gondja van, akinek tíz körmével kell a mindennapit előteremtenie.
TALÁLOK ÉN FONNI-VALÓ SZÖSZT ÉS SZŐNIVALÓ FONALAT NÉKI! - Tudok én neki nehezen megoldható feladatot adni.

A régi nyelvben a fontányi szösz kifejezés használatos az élet nehéz részének a megjelölésére.
A guzsalyon, vagy rokkán fonallá font, orsóra tekert kendert a motollán pászmává /matringgá/ gombolyítják, majd a szövőszékre kerül. Ez nagyon nehéz feladat, odafigyelést igényel, mert ha összekuszálódnak a szálak, nem lehet boldogulni a szövéssel.

Mondják is a nyakas emberről:
A FENE SE BÍR VELE, HA MEBBOMLIK A PÁSZMÁJA!
Szövés közben megesik, hogy elszakad a szál, a takácsnak nagyon kell figyelnie, jól kösse össze a szakadt szálakat, mert ha nem lyuk lesz a helyén, beleznás lesz.:
BELEZNÁT CSINÁLT!- Mondják is a bonyodalmat keltő emberre.
A szövőszék két lényeges alkotórésze a nyüst és a borda.

A nyüst, míg a szövőszék jár, egy pillanatra sem áll meg, emberi cselekedetekre is könnyen átvivődött:
NYÜSTŐL ELÉ S HÁTRA - Szomszédol, hordozza a hírt, futkároz.
NYÜSTÖL ÖLTÖZETET - Húz-von, szaggat.
ELNYÜSTÖL - Elnyű, elkoptat, elpáhol, ver.

A borda, bordafogak számától függ, milyen széles lesz a vászon. Az egyforma vásznat egy bordában szövik. Az egyforma szabású, vagy rossz emberekre is régtől fogva alkalmazzák ezt a szólást:
EGY BORDÁBA SZŐTT!
EGY BORDÁBA VAN SZŐVE!
AZON BORDÁBAN SZŐTTÉK!
GONOSZ BORDÁBAN SZŐTT EMBER!
ROSSZ BORDÁBA SZŐTTÉK!
NEM HAGYJA BORDÁBAN A VÁSZNAT! - Mondják a serény, dolgos, ügyes emberről.