E mesterség őshazája Ázsia. Olyan tájakon alakult ki, ahol nagy területeket elfoglaló füves puszták terültek el. Ezek a vidékek voltak juhtartásra alkalmasak, azé az állatéra, melynek gyapjából a nemez készül.

A legrégebbi nemez lelet Kr. e. 6. századból való. Ekkor az Ázsiában élő népek nomád, vándorló életmódot folytattak. Ebből következik, hogy "házaikat" is időről-időre új helyre kellett költöztetniük. Ekkor alakult ki a jurta, melynek vázát fa oszlopok adták, melyeket nemezzel borítottak be. A nemez filc szerű, vastag anyag. Meleg és viszonylag vízálló. Ezek a tulajdonságai tették alaklmassá, hogy belőle ruhákat, sátrakat, cipőket, takarókat, tarsolyokat készítsenek. Hogyan készül a nemez?

A nemezelés lényege, hogy melegvízzel és kevés szappannal össszedolgozzuk a gyapjút. Ez csak az alap, mivel rengeteg technika létezik. A nemezt lehet szabni, varrni, festeni, díszíteni. Először azt írjuk le, hogyan kell labdát készíteni.

Labdanemezelés során megismerkedhetünk a gyapjúval, álagával, tulajdonságaival, és hogy hogyan reagál a vízre. Szóval nemez labda: Kell hozzá: • meleg víz • szappan • gyapjú, fehér és színes is, ha szeretnénk rá mintákat Először kezünkbe veszünk egy maroknyi gyapjút. Annyit, amennyi kényelmesen elfér a kezünkben, úgy, hogy ujjaink összeérnek. Gömböt formálunk belőle és összezárt kezünkben a meleg vízbe engedjük.

Ott addig nyomkodjuk óvatosan, a formáját megtartva, amíg az összes levegő ki nem préselődik belőle, vagyis nem látunk több buborékot a víz felszínén. Óvatosan letesszük az asztalra és kezünkről szappanos vizet csurgatunk rá. Ha mindenhol habos, újra kézbe vesszük és elkezdjük nyomkodni, görgetni, egészen addig, míg össze nem áll. Újra letesszük magunk elé. Felső részére körülbelül 6 centiméter hosszú, tépett gyapjú csíkokat helyezünk.

Fontos, hogy a tépéseket mindig azonos szálirányba helyezzük fel. Az új, száraz felületre megint szappanos vizet csorgatunk. Egyik kezünkbe felvesszük a labdát, másik kezünket kupola szerűen az újra bevizezett rész fölé rakjuk. Nagyon óvatosan a száliránnyal megegyezően elkezdjük simogatni. Ezt addig csináljuk, míg ez a felület is összeáll. Ugyanezt kell a másik oldallal is végigcsinálni. A szálirány itt is ugyanaz legyen, mint az előző oldalon. Ahol a két oldal találkozik, ott különösen óvatosan kell a találkozó szálakat egymás mellé, alá, fölé egyengetni. Ha száraznak érezzük az anyagot nyugodtan lehet rá még vizet locsolni, ha a szálak kezünkhöz tapadnak, kicsit beszappanozzuk őket és újra jól fognak csúszni a nemezen.

Mikor ez az oldal és a találkozási pontok is összeálltak, összenemezelődtek megint letesszük a labdát magunk elé. Amennyiben nagyobb labdát akarunk, ezt az eljárást addig ismételgetjük, amíg el nem érjük a kívánt méretet. Most jöhet a díszítés. A színes gyapjúból vékony csíkokat tépünk és belemártjuk a melegvízbe. A vizes szálakat tetszés szerint elhelyezzük a labdán.

Ha kialakítottuk a kivánt formát, újra szappanos vizet csepegtetünk rá és a mintát óvatosan az ujjunkkal addig dörzsöljük míg össze nem áll az alappal. Ha kialakult a labda végleges mérete és mintája, akkor el lehet kezdeni erőteljesen és gyorsan a két tenyerünk között hengergetni. Kinyomjuk belőle a vizet és az asztallapon addig görgetjük, míg bőr illetve fa keménységű nem lesz. Ekkor lobogó forró vízbe kell dobni, párszor megmeríteni. Kivevés után egy rongy segítségével kinyomjuk a vizet és kész a labdánk.

A forró vízre azért van szükség, mert az mégjobban összerántja a nemezt. Kell körülbelül egy nap míg a labda teljesen megszárad és máris lehet vele játszani, valakinek odaajándékozni vagy büszkén kirakni valami jól látható helyre, mint első nemez munkánk.

A következő részben leírjuk, hogy hogyan lehet nemezből karkötőt készíteni. Ha már ez is menni fog, tovább lehet lépni a sapkára, tarsolyra és a hasonló bonyolultabb tárgyakra.