| Hímzés : A hímzés alapanyagai és kellékei |
A hímzés alapanyagai és kellékei
Bakó T. - Bakó L. 2005.03.08. 00:16
 A keresztszemesek hímzéséhez használt alapanyagok a finom kanavász, a panama, a kender- illetve lenvászon, de az egyenletes szövésű vászon minden fajtája alkalmas a hímzéshez, ha a szálai jól számolhatók.
A hímzőfonalat az alapanyag vastagságának megfelelően választjuk, tehát lehet vékonyabb illetve vastagabb.
Az alapanyagon kívül a hímzéshez szükséges kellékek még a következők:
- A centiméter - aminek segítségével kimérjük a munkadarabot.
- A tű - hosszát és vastagságát az alapanyag, valamint a hímzőfonal vastagsága határozza meg, de figyelembe kell venni a mintát is. Leggyakrabban rövid, tompa hegyű tűt használunk, de jegyezzük meg, hogy a tű mindig valamivel vastagab kell legyen, mint a pamut, hogy az anyag átszúrásakor keletkező lyukon könnyen csússzon át a fonal, különben a fonal bolyhosodik és könnyen elszakad.
- A gyűszű - szintén nélkülözhetetlen kellék, mert védi ujjunkat a tűszúrásoktól, és a gyűszű segítségével a tűt is könnyebb az anyagba beleszúrni. Főleg akkor használjunk gyűszűt, ha vastagabb anyagon dolgozunk.
- A kézimunkaollót - a hímzőfonal elvágásához használjuk.
- A hímzőráma - az alapanyag kifeszítéséhez szükséges, a kifeszített anyagon gyorsabban, pontosabban és szebben lehet dolgozni. Egyszerűbben a kezünkön feszítjük ki az anyagot, úgy hogy azt a bal mutatóujjunkon áthajtjuk, középső- és hüvelykujjunkkal pedig mindkét végét lefogjuk.
A hímzés megkezdéseA hímzés megkezdése előtt pontosan kimérjük a kézimunka (abrosz, terítő, párna) nagyságát, a széleken egy-egy szálat kihúzunk, majd egyenesre vájuk, eldolgozzuk, hogy munka közben ne foszoljon, mert ez a hímzés méretét és formáját változtatná meg. Az előkészített anyagon a sarkokat ceruzával átlósan összekötjük, leszámoljuk a minta magasságát, majd ceruzával ezt is kijelöljük. Ha csíkban hímzett mintából óhajtunk sarokmintát kiképezni, zsebtükör segítségével oldhatjuk meg úgy, hogy a mintára derékszögben ráhelyezzük a tükröt, így a minta folytatását a tükörben láthatjuk. Hímzéskor pedig ügyelnünk kell a szálak pontos leszámolására, mert ha csak egy szálat is eltévesztünk, az egész minta eltolódik.
HímzéstechnikákAmikor hímzéstechnikáról beszélünk, általában a hímzés négy gyakrabban alkalmazott módjára (a szálszámolásos-, előrajzolásos-, láncöltéses- és rátéthímzésre) gondolunk.
Az alábbiakban megpróbáljuk aprólékosan bemutatni ezeket.
Szálszámolásos hímzésekMár az elnevezésekből is kitűnik, hogy az alapanyag szálainak pontos leszámolása alapján készülnek. Leggyakrabban 2-4 szálon át dolgozunk, de ha nagyobb felületre kívánjuk kivarrni a kiválasztott mintát, a szálak száma több is lehet. Ha pedig finom anyagon akarunk leszámolásos mintát hímezni, s a szálait nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megszámolni, úgy járunk el, hogy arra a részre, ahová a hímzés kerül majd, a mintánál valamivel nagyobb méretű panama vásznat fércelünk sűrűn rá. A mintát egyidejűleg erre a panamára és az alapanyagra hímezzük, ügyelve, hogy az öltéseket szorosabbra vegyük, végül pedig óvatosan kihúzzuk a panama szálait, a függőlegest és a vízszintest. Így a kívánt minta az alapanyagon marad. Ezt a módszert általában selyem alapanyagból tanácsos alkalmazni.
Előrajzolásos hímzésekEzt a fajta hímzést többnyire akkor alkalmazzuk, ha az alapanyag szálai nem számolhatóak, illetve nehezen számolhatóak. Ez az alapanyag rendszerint selyem, pontosan előrajzolt minta alapján sűrű öltésekkel hímezzük.
Láncöltéses hímzésekA láncöltéses hímzéseket közönséges, vagy különlegesen elkészített görbe tűvel hímezzük, és feltétlenül hímzőrámán.
RátéthímzésekAlapanyaga lehet: selyem vagy puplin. A mintákat tulajdonképpen nem hímezzük, hanem valamilyen másfajta anyagból kivágjuk és rádolgozzuk az alapra.
A szálszámolásos hímzés fajtái
Tekintettel arra, hogy a szálszámolásos hímzéssel nagyon sok szép mintát készíthetünk, e könyv összeállításánál erre a technikára összpontosítottuk a figyelmünket. Könyvünknek reméljük hasznát veszik azok az olvasóink is, akik csak most ismerkednek a hímzéssel, és azok is, akik fel akarják újítani ismereteiket.
A szálszámolásos hímzések közül megemlítenénk a száröltést, a keresztöltést, a zeg-zug öltést, a láncöltést valamint a boszorkányöltést. A felsorolt öltésekből összeállított hímzést a gyakorlott hímzőnő már az öltések elnevezése és a hímzőfonalak színösszeállítása szerint hímezi, a kevéssé gyakorlottak pedig megrajzolt minta vagy a kész hímzés szerint dolgoznak.
Száröltés
 |
| 1. ábra | Balról jobbra, szálszámolással egyenes vonal, vagy különböző formák kivarrására használható (1. ábra). A tűre két szálat veszünk fel, ott öltünk fel, ahol az első öltés végződik. Ha finom anyagon varrunk száröltéssel, az öltések hosszúságát csak szemmérték szerint vehetjük. Inkább kisebb, mint nagyobb öltéseket varrjunk, vigyázva arra, hogy az öltések egyenletesek és egyformán szorosak legyenek.
KeresztöltésA legelterjedtebb hímzéstechnikák közé tartozik. A keresztszemek nagysága az alapanyag vastagságától függ, a keresztszemeket vízszintesen és függőlegesen, többnyire három szálon át öltjük. Többféle módon hímezhetjük, de csak akkor szép, ha pontos és szabályos, különben a minta eltorzul és a kézimunka veszít szépségéből.
 |
| 2. ábra | A keresztszemet többféle módon is varrhatjuk: például keresztszem, függőleges öltéssel a visszáján (2. ábra).
Balról jobbra varrjuk. Először félkereszteket hímezünk, majd visszafelé haladva kiegészítjük a kereszt másik felével. Így az anag visszáján két egyenletesen hímzett függőleges vonalat kapunk.
A tűt a minta megkezdésekor a munka visszájáról felöltjük a munka színére. Tetszés szerint számolunk jobbra és ugyanannyit felfelé, itt leöltünka munka visszájára. Többnyire három szálat számolunk. Ezzel az öltéssel kivarrtuk az első félkeresztet. Ezután amennyit felfelé számoltunk, annyit számolunk merőlegesen lefelé, s felöltünk az anyag színére. Így az első függőleges öltés ki is alakult a visszáján.
Ezt ismételve varrjuk ki az egész sort. A sor végétől ugyanannyi szálszámolással visszafordulunk balra, állandóan így haladunk, míg minden kihímzett félkeresztet kiegészítünk.
 |
| 3. ábra | A keresztszem készülhet úgy is, hogy vízszintes öltéssel a visszáján jobbról balra haladva hímezzük (3. ábra). Az előző öltésekhez hasonlóan a tűt a minta kezdeténél felöltjük az anyag színére. Számolunk mondjuk 3 szálat felfelé, balról haladva, ahol felöltünk az anyag színére. Az anyag színén szintén három szálat számolunk, balról jobbra leöltünk, így kialakul az anag színén az első keresztszem. Tovább haladva, lent már 6 szálat számolunk, s az anyag visszájáról felöltünk, majd ismétlődik az előző lépés. Így az anyag színén egymás mellé kerülnek a keresztszemek, a visszáján pedig a felső sor szabályos öltésnek tűnik, az alsó sor olyan, mint a száröltés, de kétszer olyan hosszú, mint a felső sor öltése. Ezek az öltések változatos formában alkalmazhatók a hímzésekre. Lehet ritkán egymás mellé hímezni a keresztszemeket, ebben az esetben mindig egy keresztszem és egy azonos nagyságú üres felület váltja egymást (4. ábra).
 |
 |
| 4. ábra |
5. ábra |
Hímezhetjük úgy is, hogy az anyag színén és visszáján egyformán keresztszemek alakulnak ki. Az anyag színén kialakult keresztszemek hasonlítanak a ritka keresztszemhez, mert egyenlő nagyságú hézag és keresztszem váltják egymást, de mert az anyag visszáján is pontos keresztszemek alakulnak ki, egyenlő oldalú keresztszemnek is szokás nevezni (5. ábra).
 |
| 6. ábra | Ez előbbihez hasonlóan hímezzük a jobbról balra varrt egyenlő oldalú keresztszemet. Keresztszemet hímezhetünk kétsorosan (6. ábra), úgy, hogy az első sor hézagai fölé kerülnek a második sor keresztszemei. Mindkét sort egyszerre hímezzük balról jobbra haladva. Az említett formák varrásán kívül a keresztszemet varrhatjuk vízszintesen, ferde sorban és függőlegesen is. Attól függetlenül, hogy milyen varrástechnikát használunk, vagy milyen formában helyezzük el a keresztszemeket, szem előtt kell tartanunk néhány gyakorlati fontosságú tényezőt, amelyek növelik e munkák értékét. Így tudnunk kell azt, hogy a hímzés elkezdésekor sosem kötünk csomót a fonal végére. Az előöltést óvatosan készítjük, hogy a szálat ne húzzuk teljesen át. A következő öltéseket pedig egy irányban és lehetőleg egyformán varrjuk. Mielőtt a hímzőfonal elfogyna, a visszáján maradt fonal végét más tűbe fűzzük, óvatosan eldolgozzuk a kihímzett öltésekben, így a visszája is olyan szép, tiszta marad, mint a színe.
Vigyáznunk kell viszont arra is, hogy a tűbe fűzött fonal hossza ne legyen több 50-60 cm-nél, mivel a hosszú fonal könnyen bogozódik, illetve az áthúzáskor minden fonal kopik.
Tekintettel arra, hogy a hímzés alapja az öltés, mert ennek segítségével egyszerű vagy bonyolultabb mintát nyerünk, fontos hogy az öltések egyenletesek legyenek, hímzéskor pedig finom pasztellszínű fonalat használjunk, s azokat ízlésesen helyezzük el a mintában.
Zeg-zug öltés
 |
| 7. ábra | A nagyon egyszerű öltések közé sorolhatjuk, ennek dacára nagyon szép, mutatós díszöltés. Két egymáshoz hajló öltésből áll. A zeg-zug öltést jobbról balra hímezzük a következőképpen:
A tűt felöltjük a munka színére. Felfelé merőlegesen számolunk három szálat, vízszintesen balra két szálat, majd leöltünk. Ezzel az öltéssel kivarrtuk az első ferde vonalat a munka színén. Tovább számolunk vízszintesen három szálat, felöltünk a munka színére, s most lefelé merőlegesen a kiinduló ponthoz leöltünk a vászon visszájára. Így megjelent a vászon színén a második ferde vonal is, s együttesen egy V betűhöz hasonló öltést alkotnak. Most az öltések alsó részén a csúcstól számolunk balra három szálat, felöltünk, majd merőlegesen a második ferde vonal felső csúcsához öltünk le.
Ezek az öltések váltják egymást. A vászon színén V betűk sora követi egymást, míg a visszáján úgy a felső, mint az alsó sorban ún. tűzőöltés keletkezik.
 |
| 8. ábra | A zeg-zug öltést is több módon varrhatjuk. Lehet egysoros, két- vagy többsoros zeg-zug öltés. Elhelyezhetjük egymással szembeöltögetve is. Attól függetlenül, hogy hogyan varrjuk, az öltések technikája azonos a fent leírt varrásmóddal, csupán a minta díszítésére, változatossá tételére szolgálnak. A két- vagy többsoros zeg-zug ötést varrhatjuk több színű hímzőfonallal, vagy ugyanazon szín több átnyalatával, ami külön is érdekessé teszi a mintát.
Láncöltés
 |
| 9. ábra | Amint azt már az elején is említettük, a láncöltés (9. ábra) is a szálszámolásos hímzésekhez tartozik, és közönséges, vagy klönlegesen elkészített görbe tűvel hímezzük. A láncöltéses hímzés a munkadarabon felülről lefelé haladva készül, eltérően az eddig tárgyalt szálszámolásos hímzéstől, ahol jobbról balra vagy balról jobbra hímeztünk.
A minta kezdeténél a tűt az anyag visszájáról a színére öltjük fel. A hímzőfonalat a bal hüvelykujjunkkal az anyaghoz fogjuk, s leöltünk abba a lyukba, ahonnan a szál kiindul, majd merőlegesen magunk felé a tűre veszünk három-négy szálat és felöltünk a munka visszájáról a színére. A tű a lazán hagyott hímzőfonal fölé kerül, s csak ezután húzzuk meg kissé a hímzőfonalat, mintegy hurkot alkotva.
Ezt az öltést ismételve haladunk a sor végéig. Arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy a hímzőfonalat egyenletesen húzzuk meg, különben a hurkok nem lesznek szépek és szabályosak. A láncszemek hosszát pedig a tűre vett szálak száma határozza meg, ami lehet hosszabb vagy rövidebb. Ezt a változatot egysoros láncöltésnek nevezzük, de a zeg-zug öltéshez hasonlóan a láncöltés is hímezhető két- illetve többsorosan.
A többsoros láncöltésnél csak a legelső láncszem hímzése készül a fent leírt módon, a második láncszemnél a tűt már nem az előző láncszem közepébe. hanem egy szállal a fonal kiindulási pontjától jobbra öltjük le, tehát már a második és a további hurkok nincsenek összekapcsolva, hanem közöttük egy szál marad.
 |
 |
| 10. ábra |
11. ábra | Hímezhetjük úgy is a láncszemet, hogy nem kapcsolódnak össze a szemek, s azonkívül, hogy közöttük egy szál marad, még merőlegesen, lefelé is eltolódik (10. ábra). A kezdés az egysoros láncöltéssel azonos, szintén fentről lefelé hímezzük, a különbség csak az, hogy a visszájára való leöltés a kiinduló ponttól egy szállal jobbra és két vagy három szállal merőlegesen lefelé történik. Ha szembehelyezünk két ilyen sort úgy, hogy a láncszemek rövidebb, nyitott részei találkoznak, a vászon színén egymásba illeszkedő szivecskét, visszáján pedig felfelé fordított nyilat képeznek (11. ábra).
BoszorkányöltésSzintén a szálszámolásos hímzések közé tartozik, az öltések változnak: az egyiket alulról felfelé, a másikat felülről lefelé öltjük, végeik pedig keresztezik egymást (12. ábra). Mint díszítőöltést használjuk, s általában balról jobbra haladva hímezzük.
A kezdőpontnál, miután a tűt felöltjük a munka színére, merőlegesen, majd vízszintesen számolunk tetszés szerint, de általában három szálat, leöltünk a munka visszájára, két szálon át, amit a tűre veszünk felöltünk a vászon színére, mjd három szálat merőlegesen lefelé és a kiinduló ponttól pedig 5 szálat számolva újból leöltünk a munka visszájára és így folytatjuk sor végéig. Ezeknek az öltéseknek az ismétlésével a vászon színén díszítő vonalat kapunk, a visszáján pedig az alsó sor öltése fölött a felső soron hézag, az alsó sor hézagja fölött a felső soron előöltés képződik.
 |
 |
| 12. ábra |
13. ábra |
 |
| 14. ábra | A boszorkányöltést hímezhetjük összekapcsolva (13. ábra) sűrű, ferde vagy fonott öltésekkel. Mindenik öltésváltozatnál a hímzés balról jobbra halad, kivételt képez a fonott öltés (14. ábra) amely alulról felfelé halad. A fonott öltés a munka színén a hajfonathoz hasonló, visszáján rövid, dupla vízszintes öltésekből áll. Ha a munkát vízszintes helyzetben nézzük, a visszáján függőleges duplaöltés látható, mint a keresztszemeseknél, amelyeket a munka visszáján függőlegesen haladó öltésekkel hímeztünk.
Az írás elején kihangsúlyoztuk azt, hogy mielőtt hozzákezdenénk a hímzéshez, a munkadarab méretét pontosan meg kell határoznunk, ki kell vágnunk, széleit el kell dolgoznunk, hogy megakadályozzuk az anyag foszlását. Ez az eldolgozás viszont nem eléggé díszes ahhoz a hímzéshez, amivel a mintát készítettük. Ezért nagyon fontos az, hogy a munkadarab széleit is igényesen készítsük el. E célra az ún. huroköltést (15. ábra) szokés alkalmazni. Ennek az öltésnek az alapja az egyik oldalon egymással hurokkal összefogott függőleges vagy ferde öltés és balról jobbra haladva hímezzük. Nagyon fontos, hogy az öltéseket egymás mellé, egyenletesen és egyformán szorosan öltsük, de az öltések hossza, sűrűsége váltoahat és így változatossá teheti ezt az öltés-típust (16. ábra). A hímzőfonal színeinek váltakozásávail is variálható ez a minta.
 |
 |
| 15. ábra |
16. ábra |
A huroköltés lehet ritka, sűrű, két különböző színű, különböző nagyságú és zeg-zugos öltés. A szélek eldolgozását végezhetjük horgolótűvel is, de ez nem tanácsos abban az esetben, ha az alapanyag vékony, ilyenkor csak varrótűvel és nagyon igényes, aprólékos munkával végezhetjük el a szegést.
FelhasználásaA keresztszemes hímzés sokoldalúan felhasználható mint díszítőelem. Gyakrabban lakásbelső díszítésére, otthonossá tételére használják, díszpárnák, terítők, függönyök, drapériák hímzésére. Az utóbbi időben nagy teret hódított a ruházati cikkek és más hsználati tárgyak (blúzok, gallérok, övek, gyermekruhák) díszítésében is. De felhasználható könyvborítók, könyvelzők és főleg a fiatalok körében hímzett téskék, tarisznyák díszítésére is.
A kézimunkák karbantartásaA kézimunkák karbantartása alatt ezek mosását és vasalását értjük. A kézimunkát meleg vízben, szappanpehely vagy más lúgmentes mosószer hozzáadásával, kézzel, könnyedén mossuk. Sohasem dörzsöljük, csak óvatosan nyomkodjuk a vízben. Mosás után langyos vízben addig öblögetjük, amíg a víz teljesen tiszta marad. A díszítő kézimunkákat főzött keményítővel enyhén kikeményítjük. Sosem csavarjuk, hanem törülközőbe tekerve kinyomkodjuk belőle a vizet.
Szépen kiegyengetve terítjük fel és szárítjuk meg. Ha lehet, ne szárítsuk meg teljesen, mert félnedvesen könnyebben és szebben vasalható. Ha túl száraz, akkor locsoljuk be és hagyjuk egy kicsit állni. Mindig a visszáján, vékony, tiszta, enyhén nedves ruhán át vasaljuk, így a színén a minta szépen kidomborodik és az öltések egyenletesen kisimulnak. Ha a kézimunka szélét rojttal díszítettük, ezt megnedvesítjük, tiszta fésűvel kifésüljük és átvasaljuk.
Ha minden óvatosság dacára megtörténik, hogy a kézimunka pecsétes lesz, ezt mindig mosás előtt tisztítjuk ki. A folttisztítást házilag előbb mindig kisebb darabon próbáljuk ki, s ha itt sikerül, továbbfolytatjuk, ha nem, akkor a darabot vegytisztítóba visszük.
Kézimunkán elég gyakori a rozsda- és a penészfolt. A rozsdafoltot hígított sóskasavval lehet kivenni úgy, hogy a rozsdás helyet megvizezzük, belemártjuk a sóskasavba, pár percig állni hagyjuk, azután kidörzsöljük. Ha a folt még mindig látszik, az eljárást megismételhetjük. Ezután kimossuk a kézimunkát, s ha az anyag főzhető, ki is főzzük.
A penészfolt tisztítása sokkal körülményesebb. 16 g szalmiákszeszből, 65 g konyhasóból vízzel folyadékot készítünk, a foltot többször bedörzsöljük, míg csak el nem tűnik. Ezután jól kimossuk a kézimunkát.
A tintafoltot citromlével és nyers tejjel tüntethetjük el, de a kereskedelemben is kapható tintafolt elleni vegyszer.
A ruházati cikkek gyakran kaphatnak kávé-, zsír-, sör-, bor-, gyümölcs- és fűfoltot. Ezeket a pecséteket is kitisztíthatjuk a következő eljárásokkal:
A kávé vagy csokoládé okozta foltokat friss hideg vízben áztatjuk, majd szappanos vízzel kimossuk. Nagyon erős, beszáradt régi foltot tojássárgájával kenjük be, amibe néhány csepp glicerint is tehetünk, amikor megszáradt, a foltos részt forró vízben mossuk ki.
A zsírfoltot frissen, mosóporos forró vízben mossuk ki. A selyemből előbb tiszta benzinnel, majd finom só és szalmiákszesz oldattal tüntethetjük el a zsírfoltot. (Egy kávéskanál finom só, öt kávéskanál szalmiákszeszben feloldva).
A sörpecsétet sós vízben kell kimosni. Ha a pecsét régi, szappannal, vagy egy rész víz és két rész denaturált szesz keverékével mossuk ki. A borfoltot még frissen sóval kell behinteni, majd vízben kimosni.
A gyümölcsfoltos selyemanyagot langyos boraxos vízben kell átmosni, majd kiöblíteni, így eltűnik a folt. A fűfoltot alkoholos, langyos vízzel távolítjuk el.
Ha rövid tanácsainkat betartják, kézimunkájuk szép marad, a hímzőfonal megtartja színét, s így meghosszabítható a kézimunkák élettartama is.
Forrás: http://www.kokojza.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
